Horoszkóp

Te más vagy, mint a többi lány, mondod magadnak. Nem hiszel az ilyen hülyésegekben, mint a horoszkóp, meg vonzás törvénye. Nem vagy hisztis, nem vagy féltékeny, magabiztos vagy, szép vagy, okos vagy, mondogatod magadnak, ha jön az igazi, biztosan beléd szeret majd.

Aztan megtörténik megint. Jön az új kolléga, hidegen viselkedik veled, aztán közel kerül hozzád, meglátod a hibáit, és te meg akarod fejteni, megtörni, mint egy diót, segíteni neki, amire semmi szüksége, es közben beleszeretsz.
Ő meg elhív randizni, kifizeti a vacsorádat, egy pillanat alatt eldöntöd, hogy megbízol benne, kitálalsz neki az életedrol, a félelmeidrol, és az összes elhibázott döntésedről, és arról, hogy semmi sem számít, de azért annyira mégis, hogy folyamatosan mindenen szorongj, aztán pár randi után már azon szorongsz, hogy miért nem érdekled annyira, mint téged ő, aztán egy nap azt mondja, hogy sose lehet belőle semmi, mert te túl jó vagy hozzá.
Ó, tudom én, mi vagy te, mondod neki, fearful avoidant, és már küldöd is neki a pszichológiai cikkeket, ez a te bajod, nem bízol senkiben, én meg anxious preoccupied vagyok, de miért ne lennék, amikor tényleg másokkal is randizol mellettem?
Ó, de ez nem horoszkóp, ez tudomány, mondogatod magadnak, tudom mit kell tennem, az ilyeneket kell elkerülnöm, mint te, de miért nem sikerül soha?

---

You are different from other girls, you tell yourself. You don't believe in such stupid things as horoscope or law of attraction. You're not hysterical, you're not jealous, you're self-confident, you're beautiful, you're smart, you tell yourself that when the right one comes, he'll definitely fall in love with you. 

Then it happens again. The new colleague comes, he acts cold, then he gets close to you, you notice his mistakes, and you want to open him up, crack him like a nut, help him, which he doesn't need, and meanwhile you fall in love with him. 

He asks you out on a date, pays for your dinner, and you decide in an instant that you trust him, you tell him about your life, your fears, and all your wrong decisions, and that nothing matters, yet it somehow matters that much that you constantly worry about everything, then after a few dates you're already worried about why he not as interested in you as you are in him, and then one day he says that nothing will ever happen because you're too good for him. 

Oh, I know what you are, you tell him, fearful avoidant, as you're sending him the psychological articles, this is your problem, you don't trust anyone, and I'm anxious preoccupied, but why wouldn't I be when you're actually dating other people besides me? 

Oh, but this is not a horoscope, this is science, you say to yourself, I know what I have to do, I have to avoid people like you, but why do I never succeed?

Pozitív?

Itt lesznek sokáig, és én is itt leszek sokáig, és talán ez pont így van jól. írta Mithril, és nem lett igaza.

Idén január elején költöztem vissza kis hazánkba, és életem egyik legkeményebb éve volt, nem csak a COVID miatt. 

Pozitívum, hogy rengeteget kötöttem, egy év alatt kb. annyit, mint korábban 3-4 alatt. Pozitívum, hogy lett pár új barátom, illetve hogy a régiekről kiderült, hogy még annál is segítőkészebbek, mint ahogy eddig gondoltam róluk. Pozitívum, hogy sokat tanultam saját magamról (micsoda klisé.) Pozitívum, hogy a bátyámmal újra közel állunk egymáshoz. Már elfelejtettem, milyen jófej.  Pozitívum, hogy elkezdtem dolgozni, és életem első teljes munkaidős állása egy szuper munkahelyen van egy luxusirodaházban (igaz, azt az irodaházat rég nem láttam). Pozitívum, hogy sokat edzettem és futottam, és új hobbim is lett (otthonautomatizálás).

Negatívum, hogy nehezen küzdök meg a magánnyal, de ma már sokkal jobban megy, mint januárban.

Pozitívum, hogy ma már nincsenek olyan napjaim, amikor egész nap csak r/me_irl-t görgetek, és gyűlölöm magam, mint tavaly ilyenkor.

Negatívum, hogy még mindig szánalmasan konfliktuskerülő vagyok, és ezt azok is kihasználják, akikben megbíztam.

De összességében azt hiszem, pozitív.

WIPszerda #3

Csináljunk úgy, mintha nem telt volna el három év.

Mint mindig, most is vannak wipjeim. Most ráadásul kettő is, mert az egyiket két színű fonalból kell kötni, és eddig nem volt más zoknifonalam, mint amivel elkezdtem. Vagyis volt, de az nem illik ehhez. De a cuccaim ma érkeztek meg postával, úgyhogy valószínűleg ezt hamarosan befejezem, amint kitaláltam, hogy melyiket is akarom pontosan összepárosítani vele.

A minta naname socks, és Ravelryn sokkal rendesebb vagyok, mint itt a blogon, szóval minden infó megtalálható a projektoldalon.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

So I finished knitting the first part of #nanamesocks - I am waiting for my stash to arrive to choose a contrast colour and finish it. It’s not that easy to photograph it in its current state but I tried 😅 #ravelry #operationsockdrawer

Anna (@mithrillion) által megosztott bejegyzés, Szept 13., 2019, időpont: 7:33 (PDT időzóna szerint)

Aztán van a másik, ami szintén zokni, a minta Vanilla is the new Black, a fonal pedig Paton's Kroy Socks, ami vastagabb mint az átlag zoknifonal, és Márk vette, amikor üzleti úton volt Austinban.
Már majdnem megvan az első zokni, csak az orrát kell befejeznem.

Ohh és a cuccaimmal együtt megjöttek a babáim is, ugyan alig foglalkoztam velük az elmúlt években, de amint megláttam a dobozban Orion cipőjét kibukkanni egy pulóver alól, hirtelen elmosolyodtam, és kábé azóta úgy áll a szám. Kipakoltam őket a konyhaszekrényre, és most azt hiszem, végre beütött a "feels like home" feeling. Itt lesznek sokáig, és én is itt leszek sokáig, és talán ez pont így van jól.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

They’re all here! On the kitchen shelf 😅And I can’t stop smiling at them. 🥰 No broken fingers thankfully. #abjd #bjd #dollstagram

Anna (@mithrillion) által megosztott bejegyzés, Okt 2., 2019, időpont: 12:02 (PDT időzóna szerint)

Szeretnék mélyebb/hosszabb témákról is írni, mert a sekélyes pár mondat megvan Instagramon is, a projekteket meg szépen le tudom írni Ravelryn, de egyelőre újra meg kell találnom a hangomat.

WIPszerda #2

Újra itt a WIPszerda!

A múltkori két projektet befejeztem, de sajnos újabb képet nem tudok mutatni, mert
a) a kendőt nem tudom még kiblokkolni
b) a pulcsit meg nem hordtam még (jó, ez rossz kifogás, mert készültek róla képek, csak nem túl jók...)

Úgyhogy nézzük inkább az újdonságot:

Last wip in Trento with a lifeline. Yarn is handdyed by Bilum. #wipwednesday #outofdarknessshawl #knitstagram #knittersofinstagram

Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép, 2016. Jún 15., 11:14 PDT

Ígéretemhez híven elkezdtem (mi mást is csináltam volna?) még múlt héten az Out of Darkness kendőt, amivel szépen haladgatok, és még nem is rontottam el benne semmit. Habár a kezdés kicsit nehézkes volt, először vastagabb tűvel fogtam neki, próbáltam provisional cast ont használni ahhoz a két szemhez, amivel el kell kezdeni, aztán miután kötöttem úgy tíz sort, teljesen összegubancolódott az a mini-gombolyag, amit a végének keresése közben túrtam ki a gombolyag közepéből. Szóval a kicsomózáshoz vissza kellett bontanom a kezdeményt. De azóta rendületlenül kötök.

Mivel az eredeti mintát 400 m fonalra írták, nekem meg 700 van, ezért egy adaggal tovább kötöttem a simakötéses részt, de azért beleraktam egy lifeline-t, hátha úgy döntök, hogy belefér még egy adag, akkor könnyű legyen visszabontani. Szeretném minél jobban kihasználni ezt a 700 métert. Szerencsére a minta jól alakítható, megmondja, hogy hol lehet többet ismétleni, úgyhogy ezen nem kell gondolkozom. :)

Kötős podcastok

Kábé egy éve tudtam meg, hogy létezik olyan, hogy podcast. Sajnos már nem emlékszem, hogy hogyan bukkantam rá, de arra kristálytisztán, hogy melyiket kezdtem el nézni. Az elején úgy gondoltam, hogy micsoda időpazarlás, de aztán szép lassan egyre több csatornára iratkoztam fel. Volt egy pár másik csatorna is, amiből egy-két részt megnéztem, de nem nyerték el a tetszésemet. Azért most már kezd lecsengeni ez a mánia, nem nézem a feliratkozottakat hétről hétre, csak ha nincs jobb dolgom.

No de kik azok, akiket mindig nézek?

LoveSockWool
Sara amerikai, van három gyereke, és imád zoknit kötni (az elsőt), viszont a másodikat valahogy sose sikerül befejeznie. Mindig azt köti, amihez kedve van, ami miatt mindig tele vannak újdonsággal az epizódjai. Nagyon közvetlen, az elején kicsit zavart, hogy ilyen harsány, de aztán megszoktam. Az epizódok hossza 25-40 perc között váltakozik, jelenleg 29 résznél tart.
Akkor nézem őt, ha zokni- és vidámsághiányom van.

Knitting Expat
Miután Sarát megtaláltam, rákerestem youtube-on arra, hogy "knitting podcast", így dobta ki Minát a gép. Mina Bahrainben lakik, van két macskája, és úgy köt, mint egy gép. Egy pulóver egy hét neki, januárban több mint harminc pár zoknit kötött fogadásból, emellett projekt táskákat varr, meg mintákat tervez. Kb. egy évvel azelőtt tanult meg kötni, hogy elkezdte a podcastját, ami most a 64. résznél tart. Szereti a szivárványos dolgokat, és sosem hagy félbe projekteket. Egy rész 1.5 és 2 óra között van, ami bevallom őszintén, nekem túl sok, így jó ideje már csak a wipjeit és a befejezett projektjeit nézem meg. Így biztos lemaradok pár érdekes technikai tippről vagy hasonlókról, de nekem ennyi is elég.

Little Bobbins
A két harsány hölgyemény után erős váltás volt, amikor ráakadtam Danira,  aki egy brit nő, és ehhez hűen irtó visszafogott. Az elején nagyon furcsálltam, hogy teljesen kifejezéstelen arccal mondott olyanokat, hogy "I am so excited", de aztán rájöttem, hogy ő tényleg izgatott, csak máshogy fejezi ki. Jelenleg az 50. résznél tart, egy epizód kb. 1 órás. Amit nagyon szeretek benne, azok a színek, amiket összeválogat a projektjeihez, (pasztellszínek! De ha nem azok, akkor is nagyon ízlésesen választ) meg az egész ház, amiben él (pasztellszínek! hobbiszoba!). Nagyon aranyos, ahogy az anyukájával egymásnak készítenek dolgokat. Ja, és persze a címadó Bobbins, a csivava is cuki, bár azért néha felvonom a szemöldököm, amikor csak úgy habra eteti jutalomfalattal.

Stitched in Sweden
A többi podcastban gyakran hallottam ezt a nevet, így kénytelen voltam belenézni, hogy mi lehet az, ami ennyire népszerű. Nos, nem csalódtam, Maria podcastja azóta is a kedvencem. Az amerikai Maria Stockholmban él a svéd barátjával, és egyszerűen minden projektjéért odavagyok. Ha bármelyiket nekem adná, simán hordanám. Ebből kifolyólag volt már, hogy tőle szereztem az inspirációt a következő projektemhez, illetve a mintáiból is vettem már. Szereti a visszafogott, tompább színeket, a több színnel való kötést (elvégre Svédországban van), és a kedvenc részem minden epizódban a technikai tippek, amiben többször mondott már újat, és nagyon jól el tudja magyarázni. (Általában amit ilyen tippként osztanak meg, az számomra nem újdonság.)
Ő az, akinek ha kijön egy új epizódja, csapot-papot otthagyok, és megnézem.

Yarngasm
Kristin aka Voolenvine New York-i, és a podcastja lassan közeleg a 200. részhez. Ugyan nem lenne meglepő az ellenkezője, de nem, nem láttam az összes részt, amik kb. 50 percesek. Kristin szereti a goth, sötétebb színeket, főleg kisebb projekteket köt (kendőket, zoknikat), de mellette fon, fonalat fest (eladásra), illetve mostanában rengeteg ruhát varr.

Handmade and woolen (tinypaperfoxes)
Jennie célja az, hogy csak saját készítésű ruhákat hordjon. Emiatt nagyon inspiráló, hogy mindig valami olyat köt, amit aztán hordani is fog, és megvannak a jól bevált színei, amiket szépen tud egymással kombinálni. Ráadásul kezdő varró, mint én, ezért együtt tudok vele érezni, amikor a varrás nehézségeiről beszél, illetve a tippek, amiket megoszt, hasznosak számomra.
A férje, Devon pedig fon, idénre az a terve, hogy 12 amerikai birkafaj gyapjúját fonja meg és festi be természetes festékkel. Sajnos engem a fonás annyira nem vonz, ezért bevallom, az ő részeit néha eltekerem. De köt is, most egy pulóvert saját magának.
Eddig New Yorkban laktak, de most elköltöztek Vermontba, ezért volt egy pár hetes szünetük. Egyébként pedig kéthetente jön az új epizód, ami általában több mint egy óra hosszú.
Mondhatom, hogy ez a másik kedvencem, Jennie ruháit is szívesen hordanám.

Remélem, ha eddig is néztél podcastokat, a listám alapján találtál új kedvenceket, vagy ha még nem kóstoltál ebbe bele, akkor kipróbálsz egyet-kettőt! :) Ha nézel, Neked kik a kedvenceid?

WIPszerda

Szerda is van, wip is van, hát miért ne írjak egy ilyen bejegyzést? Ugyan a neve angolul (WipWednesday) jobban hangzik, de mivel sok blogon láttam már a heti rendszerességgel megjelenő bejegyzéseket, úgy döntöttem, én is beállok a sorba. Persze minden héten nem lesz ilyen, mert nem vagyok villámgyors, ami a projekteket illeti, de amikor összegyűlik egy bejegyzésrevaló újdonság, akkor majd írok róla egy összefoglalót.

Nézzük csak, min ügyködöm mostanában. A fő projektem a Rock Island kendő, amit Barka Szitakötőből kötök. Ezt a fonalat másodkézből vettem, miután megszűnt a bolti forgalmazás, emlékszem, jól ki lettem röhögve, miután közöltem, hogy babakardigán lesz belőle. Mármint játékbaba. (Mert hát ugye, nyilván csak kendőt szabad kötni a finom merinóból. Nem akartam elmagyarázni, hogy a babáim százszor többe kerülnek, mint egy gombolyag merinó...) Aztán tényleg nem lett belőle kardigán, egy babakendőt kötöttem pár grammjából, aztán meg csak rakosgattam ide-oda, persze Trentóba is kihoztam, hátha megjön az ihlet. Végül nemrég eszembe jutott, hogy már évek óta meg akarom kötni ezt a kendőt, úgyhogy neki is vágtam.

Based on my feed it looks like I only knit socks, which is not true. E.g. now I am knitting #rockislandshawl by Jared Flood with #barkafonal Szitakötő yarn. Trust me, when I block it, it's gonna look much better. #knittersofinstagram #knitstagram

Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép, 2016. Máj 24., 07:59 PDT

Persze nem ment olyan könnyen, ahogy azt elképzeltem. Ilyen vékony fonallal, meg úgy, hogy általában szorosan kötök, olyan kínszenvedés volt a k2tog-okat lekötni, hogy életemben először éreztem át a csipketűk létjogosultságát. Aztán úgy 10 ismétlés után kezdtem ráérezni, és ösztönösen lazábban vezettem a fonalat, hogy ne szívassam nagyon meg magam. De nem haladtam így se túl gyorsan vele. Április közepén kezdtem, és ugyan már a finisben vagyok, de magamat ismerve örülhetek, ha befejezem május végéig.

Aztán itt van a másik, az Owls pulcsi, amit úgy gondoltam, hogy soha nem fogom megkötni, mert jó minőségű fonalból még az XS-es mérethez való mennyiség is egy vagyonba kerül. Aztán Eindhovenben járva egy fonalbolt leárazott részlegén találtam 10 gombolyag Schachenmayr Boston Sun Pastellt, 1 euró / gombolyag áron. Hülye lettem volna nem megvenni. :)

And also my #owlssweater by Katie Davies which I made in March then realized it's too small around the armpit. I haven't had the strength yet to frog it back, but I will... soon... #knittersofinstagram #knitstagram

Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép, 2016. Máj 25., 02:49 PDT

Viszont sajnos nem olvasgattam a többi ravelrys projektet (pedig általában szoktam), illetve amikor olvastam, akkor sem fogadtam meg a tanácsokat. Így lett túl szűk hónaljban, miután felpróbáltam. Úgyhogy vissza fogom bontani hónaljig (szerencsére alulról kötött, vagyis felül van vége). De még nem vettem rá magamat...

Ami a jövőbeni terveket illeti, egy gombolyagon kívül az összes fonalat hazavitettem szüleimmel, amikor nemrég meglátogattak. Ez az egy gombolyag pedig egy Bilum Pukpuk Erika színben, ami jelenleg az egyetlen kézzel festett fonal, amit birtokolok (és nem én festettem). Még nem vagyok benne biztos, hogy mi készül belőle, de ha befejeztem a fentieket, mindenképpen belebökök!

Túl sok hobbi

Tudom, hogy ez eléggé first world problemnek tűnik, de ez az, ami engem mostanában a leginkább aggaszt, és emiatt érzem úgy, hogy nem haladok semmivel.

Most itt Trentóban nagyon barátságos órarendünk van (értsd: napi egy, de maximum 2 óra, amik közül az egész héten egy órára kötelező bejárni), ezért rengeteg a szabadidőm. Viszont nem foglalkozom olyan sokat a dolgaimmal, ahogy szeretnék, magyarán teljesen szétszórt vagyok.

Például van, amikor hetente négyszer is elmegyek futni, aztán hetekig csak hetente egyszer, mert most már eljutottam odáig, hogy sok idő, mire rendesen elfáradok. Aztán ott a kötés, amit van, amikor csinálok, van, amikor nem. Most például igen, de mivel most csak egy csipkekendő van a tűkön, ezért például sorozatnézés vagy óra közben nem tudok kötni. Ja, és a macerássága miatt több nap sem vettem a kezembe, mondván, hogy nem tudok vele eleget haladni, ha elkezdek dolgozni rajta. Ami hülyeség, mert sok kicsi sokra megy. Sajnos a zoknifonalaim elfogytak itt Trentóban, de már rendeltem otthonra, és ha a következő félévben sem kell jegyzetelni, akkor otthon mindenképp végig fogok zoknikat kötni. :) Na és ott van a baglyos pulcsim, amit már két hónapja vissza kéne bontanom, mert túl szűk lett hónaljban. Hiába olvastam a ravelrys projekteket, úgy döntöttem, hogy én sem vagyok vállas, és jó lesz nekem az eredeti minta - hát nem, úgy néz ki, hogy mégis vállas vagyok.

On our way to Verona #knitting #operationsockdrawer #utazoskotos

Simon Anna Dorottya (@mithrillion) által közzétett fénykép, 2015. Nov 13., 23:55 PST

utazóskötős, a hosszú vonat- és flixbusutak kihasználásának legjobb módja (volánbuszokon és BKK-n csak utazósolvasós verzióban tolom sajnos)

Az olvasás például egész jól megy, azért nem vagyok szélsebes, de tartom a szokásos tempómat. Ráadásul végre újra olvasok rendes fantasykat, hála egy kihívásnak molyon. Már nagyon hiányzott, nem tudom, miért nem olvastam az utóbbi időben. A kedvencem A szél neve. Plusz futás, vasalás meg csipkekötés közben szoktam hangoskönyvet olvasni, amit csak nem rég fedeztem fel, hogy mennyire hasznos. (Zenét nem szoktam hallgatni.) A mangaolvasás annyira nem megy jól, év elején kinéztem magamnak egy pár címet, hogy majd azokat elolvasom, hát idén még nem olvastam mangát. De animét legalább néztem, tegnap fejeztem be a Durarara!! utolsó évadát.

Persze vannak olyan hobbijaim is, amiket szinte teljesen elhanyagolok. Ilyenek a BJD-im, akik közül kettőt, Zaque-et és Peppart kihoztam Trentóba, de alig foglalkoztam velük. Remélem, valamikor visszajön a kedvem, hogy újra kreatív dolgokat alkossak nekik. Emlékszem, hogy Oriont még hurcoltam a lakáson belül mindenhová, és varrtam meg kötöttem is neki egy csomó mindent, az újak meg már csak vásárolt cuccokat kapnak, és alig néhány fotót. No meg ott van a körömfestés, amit gyakran elhanyagolok, mondván, hogy nem akarom, hogy lakkos legyen a kötésem. Mondjuk pont most ki van festve egy sand lakkal, és igazából 10 perc után már probléma nélkül tudtam kötni. A színezőről szinte teljesen megfeledkeztem. Ősszel megvettem magamnak a Titkos kertet, karácsonyra pedig kaptam Márktól egy Stabilo tűfilc készletet, de még mindig csak a harmadik ábrát színezgetem. Valahogy úgy érzem, hogy ennél hasznosabb "kreatív" tevékenység a kötés.

Említettem már, hogy ha hazamegyek, meg akarok tanulni keresztszemezni, meg fejlődni akarok a varrásban? Meg persze a horgolástól se kéne annyira félnem már...

És persze ott van, ami mindezt összefogja, a filofaxom, amit büszkén jelenthetem, hogy rendesen használom, és úgy érzem, hogy tényleg hasznos. Persze még van mit rajta csiszolni, de tényleg örülök, hogy van.

Szóval mit is kéne tennem, hogy mindenre jusson idő? Valamiféle beosztással, de még gondolkozom rajta pontosan, hogy kéne. A futásból hosszú távon is szeretném tartani a heti háromszori alkalmat, erre majd, ha kezdődik a következő félév, az órarend alapján kitűzök három napot. Mondjuk otthon nehezebb lesz, mint itt, mert itt van edzőterem, amiért egy év alatt húsz eurót kellett fizetni, és ha időben megy le az ember, akkor egyáltalán nincs tömeg. A kötésben igazából egy dolog zavar, amit eddig nem csináltam, hogy magam mögött hagytam egy félkész munkát. Remélem, még mielőtt hazaköltözök, lesz lelki erőm befejezni. Ja, és a kötős podcastokat vissza fogom vágni. Túl sokat nézek belőlük (hatot), és némelyik másfél óra. Mondjuk azt sosem nézem végig, csak a kötős részeket belőle. Vagy megbeszélem magammal, hogy nem gond, ha nem követem mindet hétről hétre. ;)

A BJD-zési kedvem remélhetőleg vissza fog térni, ha hazaköltözöm, és lesz fényképezőgépem. Valamilyen tervet kéne magam elé kitűzni, de egyelőre még fogalmam sincs, mi legyen az.

Ami a varrást illeti, a havi egy varrás projektet szeretném folytatni, amint hazaköltözöm.

Szurkoljatok!